Szakmai irányító és tanító:
Suzuki Kimiyoshi sensei Elnök: Kutni Balázs Technikai helyettes: Pozsgai József Edzések helye:
Kereskedelmi és Vendéglátó ipari Szakközépiskola
7623 Pécs, Rét u. 10. kedd: 18:30 - 20:00 csütörtök: 18:30 - 20:00
:: A Kashima shinden Jikishin Kage Ryu kenjutsuról:
A Jikishinkage-ryu stílus a korai Sengoku-korszakot átfedő késő Muromachi- korszakban kifejlődött kenjutsu stílusokból származik, de leginkább a késő XV., korai XVI. század idejére eredeztethető, egész pontosan a Kashima Szentélyhez az alapító, Matsumoto Bizen-no-Kami Naokatsu által (1467-1524). A Jikishinkage-ryu stílus közvetlen elődei a Shinkage-ryu és a Kage-ryu (Aizu) stílusok. A Jikishin Kage-ryu Kenjutsu egy korábbi iskolából, a Kage-ryu Kenjutsuból ered. Egy Aizu Iko nevű szamuráj alapította a Kage-ryu-t 1490-ben. Ő tökéletesítette, és tanította a stílust Japánban. Bizonyítékok állnak rendelkezésre 1525-ből, hogy egy másik szamuráj, Kamiizumi Ise no Kami Nobutsuna (1508-1548) saját stílusát tanította, a Kage-ryu kenjutsu egy formáját. Ő ezt, Shinkage-ryu-nak nevezte (az "új árnyék iskolája"). A Jikishin Kage-ryu jelentése: "az ősi árnyék legújabb iskolája". Az elnevezéssel az ősökre utalt, és egyúttal tiszteletét kívánta kimutatni korábbi mesterei felé. Matsumoto Bizen no Kami Naokatsu ennek az iskolának híres mestere volt, ő ugyancsak megalapította saját iskoláját, melyet először Kashima Shinryunak, majd Kashima Shinden Jiki Shinkage-ryunak nevezett el. Ezek az iskolák napjainkban is megtalálhatók világszerte. Több változat is létezik pl. Jikishin Kage-ryu, Seito Shinkage-ryu, stb.
A XIX. században, a Jiki Shinkage-ryu volt a legnépszerűbb iskolák egyike a "harci kardművészetek" (kenjutsu) közül Kelet-Japánban, különösen az Edo régióban. A Jikishin Kage-ryu Kenjutsu 14. nagymestere vagy soke-ja -- Kenkichi Sakakibara -- volt az egyik legismertebb kardforgató a maga idejében, és emellett a Shogun személyes testőre is.
Sakakibarának több száz tanítványa volt élete során, sokan menkyo kaiden és shihan "rangra" emelkedtek, így öröklődött tovább az egész tradíció. Legtehetségesebb tanítványa Yamada Jirokichi volt, aki a Seito-ha-ból, fő irányvonalból vagy tradicionális iskolából származott, mely sokfelé ágazik majd el a történelem folyamán. (Watatani és Yamada, Bugei ryuha daijiten, 1978:155-156, 20 menkyo kaiden utódot jegyeztek Sakakibara alatt.) Egy kevésbé ismert, de kiemelkedő képességű, menkyo kaiden fokozatú tanítvány volt Matsudaira Yasutoshi, aki akárcsak Yamada, a legtradicionálisabb Jikishin Kage-ryu-t tanulta. Yasutoshi legjobb tanítványa Makita Shigekatsu volt, egy fiatal férfi egy Hokkaido-i szamuráj családból. Az Ő neve, és a Jikishin Kage-ryu az 1868-as Japán polgárháború idején vált híressé az északi szigeten. A kardforgatás mellett, a kyudo (japán íjászat) mestere volt. Ő volt az örököse a Jikishinkage-ryu shihan címének, azonban a felkelés során egy vesztett csatát vívott a Császári erők ellen. A szamurájok kasztját feloszlatták, neki pedig menekülnie kellett. Később, visszatért Hokkaidoba, s megnyitotta saját dojo-ját, melyet Jikishin Kan Dojo-nak nevezett el. Különböző harcművészeteket oktatott, nem csupán kenjutsu-t. Dojo-ja rendkívül népszerű volt, annak ellenére, hogy a katanát 1876-ban betiltották. Shigekatsu halála után, Atsuta falu lakói fekete gránit obeliszket emeltek emlékére. Ez az emlékmű ma is látható. A családi tradíció Shigekatsu unokájára, Suzuki Kimiyoshira szállt. Suzuki sensei mestere a Goju-ryu Karate-nak és a Jikishin Kage-ryu Kenjutsu-nak egyaránt.
Sakakibara alatt a Jiki Shinkage-ryu-nak több híres gyakorlója is volt, akik nem érték el az irányzat legmagasabb fokozatait, következésképpen nevüket nem jegyezték le, mint utódok. Ezek közt talán a leghíresebb volt Sokaku Takeda, a Daito-ryu Aiki-jujutsu megalapítója. Ezzel szemben, egyes történetírók állítják, hogy egyéb híres történelmi előkelőségek is, mint például Muso Gonnosuke befolyásolták a Jiki Shinkage-ryu alakulását. Azonban, Gonnosuke soha nem tartozott a Jiki Shinkage-ryu közvetlen családfájához.
A Jikishinkage-ryu stílus nagyon sok eltérést mutat a modern kendo-hoz hasonlítva. Könnyedén felismerhető a különböző láb - és légzéstechnika.
Az úgynevezett unpo a Jikishinkage-ryu stílusban alkalmazott lábtechnika, mely leginkább a közlekedés (járás) törvényeként, szabályaként vagy módszereként értelmezhető. Nem úgy, mint a suriashi a modern kendo esetében, ahol mindkét talp határozott és folyamatos leszorítása az alkalmazott technika. A kiai nem mindössze kiáltást jelent, mint a legtöbb harcművészet esetében, hanem a megfelelő belégzést és az elme állapotát ugyanúgy. Ez még inkább megmutatkozik a folyamatos mélylégzésnél, az Aum-nál (vagy a-un) mely társként kíséri legtöbb mozdulatunkat.
Minden kata (formagyakorlat) két eltérő szerepet testesít meg, uchidachi a lesújtó/támadó kard és shidachi a cselekvő/fogadó kard. A kata néhány alkotóeleme mindkettőnél egyezik, mint például a kamihanen felső félkör és a shimohanen alsó félkör (nevezik még jo han en-nek és ge han en-nek is). Ezek a stílus rendhagyó waza technikái és jellegzetességei. Nagyjából, a kardforgató félkört rajzol a levegőbe (felfelé vagy lefelé) mind a jobb (karddal), illetve bal kezével (szabad). Kitárt karokkal fejezi be a mozdulatot, a kard felfelé, a szabad kéz mutató ujja pedig lefelé mutat. Ez a mozdulatsor köszöntésként vagy a meditáció egy formájaként értelmezhető, melyet a kata elején és a végén vagy a suburi résznél hajtanak végre. A két félkör minden a mennyben és a földben lévő dolgot szimbolizálja, melyek középpontjában a gyakorló áll.
Egy másik jellegzetes technika a morode mindkét kar mozdulata, ahol az uchidachi mindkét kezével felemeli a shidachi kardját jodan-ig, végül uchikomi-t kap a penge lapjával. A bal kar előre szúrásának és a két kar kifordításának eredményeként lehetővé válik a shidachi vágásának hárítása, mely kiritsuki stílusú, mintha egy kaishakunin hajtaná végre.
A Jikishinkage-ryu jelenti az edzést az odachi-val és a kodachi-val (azonban nem a kettővel együtt).
Fokozatok:
Az alábbi licencek vannak a Seito-ha-ban (a Kashima szentély által elismert fő vonal). Az évek során a tanulónak a vezetés/tanítás terén is hozzáértést kell tanúsítania. Végül általában, de nem mindig, a tanuló, aki kyuri-no-maki-t kap, kyoshi (segédedző) fokozatú; amikor goku-i-t kap, shihandai (társedző) fokozatú; és amikor menkyo-t kap, shihan (vezető edző) fokozatú. Azonban Yoshida Hijime szerint, aki a jelenlegi (20.) igazgatója a Seito-ha-nak, csak shihan taníthat az igazgatótól függetlenül. Ezt a korlátozást nem követik okvetlenül más vonalakon.
A Shinbukan esetén az alábbi érvényes:
"A korai Japánban nem léteztek vizsgák vagy fokozatok. Amikor a mester érettnek érzi tanítványát, annak meg kell mutatnia tudását. Négy fokozat volt a Jikishinkage-ryu-ban. A reiken, a normál tanuló szint, a mokuroku és a kirígami, a haladó szint, valamint a legmagasabb menkyo kaiden, mely a mester szint volt és tulajdonosának megadta a jogot, hogy tanítani kezdjen. Az oklevelek kézzel írottak voltak és minden technikát tartalmaztak, melyeket a vizsgázók a mester előtt bemutattak. Ha a vizsga sikeres volt, az új mester viselhette a hakamát. Ez jelentette napjaink fekete övét. Ezek a dolgok manapság megváltoztak, ugyanazt a kyu - dan módszert alkalmazzuk, mint a legtöbb harcművészetben." -Kimiyoshi Suzuki
Övvizsgák évente egyszer vannak, a nyári edzőtáborok során. Egy ember egy vizsgát tehet egy évben. Néhány csoportban a hakamát csak azok viselhetik, akik sikeresen elvégezték az 1. dan vizsgájukat. Elvünk, hogy ne az öv színéért, hanem Magadért és a Harcművészet szeretetéért gyakorolj. Nem az öved színe fog árulkodni arról, hogy milyen ember vagy igazán. A türelmetlenség kapzsisághoz, a kapzsiság pusztuláshoz vezet.
